Esztergom története

A honfoglalástól kialakuló település nagyobb jelentőségre akkor emelkedik, amikor a 960-as évektől kezdve Géza (a későbbi fejedelem) Esztergomot választja lakóhelyéül.
1000-ben Istvánt itt koronázták királlyá. István király uralkodásától a XIII. század elejéig itt működik az ország egyetlen pénzverdéje. Ekkor épül ki az esztergomi vár, amely 1241-ig (a tatárjárásig) királyainak székhelye. A Várhegy alatti fejedelmi, majd királyi szolgálónépek, kézművesek, kereskedők településeiből alakult ki az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb városa - az ország gazdasági életének legfontosabb helye.
Kegyetlen ostrom során pusztult el Árpád-kori fővárosunk. Bár a következő évekből fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a lakosság egy része (akik a várba menekültek) megmaradt, s az újjáépítés, az új lakosok betelepítése is hamarosan megindult, a város mégis elveszítette országos vezető szerepét. IV. Béla a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozza, s székhelyét az ország végleges fővárosába, Budára helyezi át. Jómaga azonban családjával együtt az esztergomi ferenceseknek a tatárjáráskor elpusztított és általa fényesen újjáépített templomába temetkezik (1270). A várat ezután az érsekek építik és szépítik tovább. Övék a vár alatti Víziváros is. A valóban város jellegű és méretű, "királyi város" fallal kerített magja azonban továbbra is királyi fennhatóság alatt marad.

A török hódítás, az 1526-os évszám a virágzó középkori Esztergom pusztulásának is kezdetét jelzi. A mohácsi csatában hősi halált hal az érsek is.1526 és 1543 között, amikor két királya is van Magyarországnak, hat alkalommal ostromolják Esztergomot - hol Ferdinánd, hol Szapolyai János seregei, hol pedig a török. 1530-ban végleg Ferdinánd kezére kerül a vár. 1543-ban Szulejmán szultán hatalmas sereggel és nagyszámú ágyúval kezdi ostromolni az akkori viszonylatban erős várat. Nem egészen kétheti ostrom és a kezdeti hősi ellenállás után az idegen (spanyol, olasz, német) őrség árulással feladja a várat. Ekkor pusztulnak el véglegesen a külvárosok. A megrongálódott épületeket többé nem építik újjá. Anyagukat az erődítmények kijavítására és újak építésére használják fel. Ugyanekkor pusztul el a Szent Adalbert templom keleti fele és a vár több jelentős építménye.
1761-ben az érsekség visszakapja a várat, ahol két év múlva megkezdik a hatalmas, új egyházi központ kiépítésének munkáit: a Várhegy közepét, a Szent Adalbert és Szent István templomok és várfalak jelentős maradványaival együtt elhordják, hogy helyet nyerjenek az új székesegyház számára.
A XX. század elejére Esztergom már csak közigazgatási székhely mivolta, ill. kulturális és oktatási intézményei, jelentős épületei révén számít fontosabb helynek. Tovább rontja a város helyzetét, hogy 1920-tól a trianoni békeszerződés értelmében határvárossá válik, és elveszti eredeti vonzáskörének jelentősebb részét.
A két háború között 1924-töl 1941-ben bekövetkezett haláláig itt tölti nyarait a költő, Babits Mihály. A költő háza az ország irodalmi életének egyik gyújtópontja, s jelenléte Esztergom szellemi életére is nagy hatással van. 1956 októberében az esztergomi hadosztály jelentős részét Budapestre vezénylik. A következő nap békésen telik, de már este megkezdődnek a tüntetések. A Sötétkapu irányába 1000-1500 fős tömeg halad, utána pedig három fölzászlózott busz. Az alagút másik végén álló tank figyelmeztető lövést ad le, de a lövedék geller kap, és a busz hátulját találja el. Ezután lövöldözés tör ki, aminek 14 halálos áldozata lesz.
2001-ben befejezik a Mária Valéria híd újjáépítését. Az utolsó – 603 tonnás – ív július 27-én kerül a helyére. Ez volt az utoljára újjáépített híd Európában, amelyet még a második világháborúban robbantottak fel.