A Szent István kápolna mellől induló Esze Tamás utcán végigsétálva,
már ízelítőt kaphatunk Szent Tamás-hegy varázslatos hangulatából. A hegyen
még a bazilika építésén dolgozó munkások kezdték építeni
szerény otthonukat. Nevét Becket Tamás canterbury-i érsekről kapta. A török 1594-ben
építette fel "Tepedelen"-nek (Koponya-likgatónak) nevezett erődítését a
korábban itt állt prépostság romjaira, mely 1730-ban pusztult el. 1596-ban Rudolf király a hegy
elhordását szorgalmazta, hogy ne lehessen innen a várat lőni.
Kis-Dunára vezető Katona István utca 6. szám alatt láthatjuk a XVIII. században épült
-1870 óta mai formájában álló- épületet, melyben Katona István jezsuita
történetíró 1784 és 1790 között 42 kötetes főművének a Magyar
kritikai történet-nek egy részét írta. A ház és a szomszédos épület
udvarán állt Güzelde Rüsztem budai pasa törökfürdője.
Az öreg gesztenyefákat István király halálának 900. évfordulóján
ültették. A folyó jobb partján húzódó Kis Duna sétányt pedig a
platánsorral 1914-ben létesítette az Esztergomi Sétahely-szépítő Egyesület.
A várudvar keleti lezárásaként a középkori kortinafal helyére az 1990-es években
épült modern kapu és várfal. A palotaegyütteshez keletről -a fal túlsó oldala alatt-
egy román kori előzményekre visszavezethető zártkert ún. Lipót-terasz csatlakozik. A
szépen karbantartott, de nem látogatható kertbe betekintve néhány török kori
kopjakövet is láthatunk.
Ezt a lépcsősort a várban tanyázó
német katonák az újkorban "Katzenstiege"-vagyis Macskalépcső névvel
illették. A lejáró a bástyává kiépített lakóház
alatt a külső várfalon át egészen Vizivárosig vezet.
A környéken Öményfalva néven az örmény kereskedők hoztak létre
települést, majd a török idők után az ország első zsidó hitközsége
1720 körül itt emelte templomát. A hangulatos Lépcső utca egy hamisíthatatlan esztergomi
hangulat darab.
A város legpompásabb panorámáját kínáló ponton vagyunk.
Fenntről jól láthatjuk, hogy éppen a Szenttamás-hegy az, mely darázsderekúvá
szűkíti a város térképét. Lábunk alatt, a Fürdő Szálló
táján már a XIII. században kedvderítő italhoz lehetett jutni. Oklevelek őrizték
meg ugyanis 1279 óta az itteni Tarr, vagy más források szerint Kopasz Pétör mester
emlékezetét, aki az első, név szerint is ismert kocsmáros volt az országban.
Ez a Duna és a várost átszelő főút közé ékelődött valamikori
falu, nevét az 1200 előtt alapított Zöldmezei Szent György prépostságáról
nyerte és 1895-ig úgy, mint a szomszédos Víziváros vagy Szent Tamás, önálló
községként létezett. Barokk temploma a XVIII. században egy elpusztult gótikus templom
romjára épült. A falusias városrész dunaparti szakaszán található a
Palkovics Károly által létesített 48-as honvédtemető.
IV. Béla 1239. szeptember 29-én kelt oklevelében engedélyezte a francia származású
Limogesi Róbert érseknek, hogy a várhegy tövében, a szolgálatában álló
népesség számára várost telepítsen. Érdekes megfigyelni, páros
oldalának a múltat idéző kis házait, amelyek a Duna parton hosszan húzódó
egykori vízi védőmű falaira támaszkodnak úgy, hogy a várfalak nem egy esetben a ház
egyik oldalát alkotják.
Kis s étálva a híd közepéről a várhegy látványa, a dél felé
húzódó Vértes és az elkanyarodó folyam, egyedülálló
körpanorámában részesít bennünket. Különös élményt jelent, hogy a
Dunát déli irányból látjuk folyni észak felé. A folyamot ugyanis éppen a
várhegy sziklatömbje készteti irányváltoztatásra. Esztergomon kívül hazánkban
csak Visegrádnál tapasztalhatunk hasonlót. Másik végén a szlovákiai
Párkányba látogathatunk. A hajdani Kakat nevű település török kori
elnevezése "Dzsigedelen Parkani" (azaz: Májlukasztó erőd) volt, a török itteni
palánkvára után.
Harminc évvel ezelőtt még működött az "Úszó falu" Halász
Termelőszövetkezet, melynek vízen úszó bárkáin mindennapos volt a hálójukkal
foglalatoskodó halászok látványa. Mára hobbi horgászok és a vízisport
szerelmesei vették át helyüket és őrzik tovább e nevet. A híd végén a
bal oldali lépcsőn, hagyjuk hátra a sajátos hangulatú "úszó falut".
A Széchényi tér, a középkori és a barokk város fóruma volt. A
török utáni újjáépítés során elsőként települt be.
A piacot övező házakat a leggazdagabb kereskedők építették, akik közül
többen a város szenátorai is voltak. 1860-ban Széchenyi halálának évében
a város Tanácsa úgy döntött, hogy a "Nagy piaczi tér az elhunyt gróf és
legnagyobb hazafi örök emlékére Széchenyi térnek czímeztetni
határoztatván." átnevezi a teret. Sétáljunk körbe.
A Rochlitz házzal szemben magasodik az 1882-ben a Kereskedelmi és Iparbank székházának
emelt épület. Ezt tanúsítja ma is a két oldalrizalit négy pillérfőjén
látható "KIB" monogram. Félig a ház alatt fekszik a XI. századi királyi
város Szent Lőrincz templomának hajója. Alaprajzának nyomvonalát a tér burkolatán
eltérő mintázattal láthatjuk. A templom 1594-1595 idején pusztult el, ugyanis az 1594. évi
ostrom elején még épségben ábrázolták.
Régen az "Illatos köz" gúnyos elnevezéssel illették, ugyanis erre nyíltak a
rendház gazdasági udvarai. A rövid utcácska teljes északi oldalát záró
hatalmas épület 1900-ban a Szent Benedek rend gimnázium számára épült. Már
1879-ben gimnáziumot építtettek a ferencesek itt, de a kivitelező építész nem vette
figyelembe az alapok alatt nyugvó középkori ferences kolostor törmelék rétegét -noha
a város mérnöke Prokopp János erre figyelmeztette- ezért az épület tíz év
elteltével megroppant, és alapjától kellet újra építeni. A átjáró keleti sarkát záró fehér márvány dombormű
(Zászlós István 1930) Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázolja.
Már az 1200-as években itt húzódott a királyi város városfala. A XVIII.
században újjáépült város határa is eddig terjedt. A délre eső
terület tehát már nem tartozott a királyi városhoz Az utca közepén egy széles
vizesárok húzodott, amely a Kis-Dunába vezette be a hegyekből lesodródó esővizet.
Az árkot az 1960-as években töltötték fel. Nem véletlen tehát elnevezése. De
hívták Híd utcának is, mert az árkot a mai Mikszáth, Jókai és Deák
utcáknál híd ívelte át.
A híd Esztergom legújabb hídja. Nevét a délre elterülő hasonló nevű
városrészről kapta. Majd 7 év után Szent Erzsébetre keresztelték át. A igazi
érdekessége azonban a Kis-Duna jobb oldalán álló egykori iparterület, ahol 1936-ban id.
Rubik Ernő nagy lendülettel indította el a repülőgépgyártást. A kiváló
mérnök fia volt, aki 1976-ban feltalálta a bűvös kockát.
A szigeten, ahol az út éles kanyarral a part vonalát kezdi követni, újabb emlékhelyhez
található. Palkovics László 1917 - 1933 között Esztergom vármegye alispánja volt. Emlékpadját
Esztergomban a Dunaparton1934. október 7-én avatták fel. Felirata:
"Gyönyörködni a lenyugvó napban, / Felkeresem magányos padom, / Távol itt a kisváros zajától,
/ Újra derül fáradt homlokom."
Az egykori kenderföldek kezdeténél indul a vidék szőlőműveléséhez
kapcsolódó jellegzetes pincesor a Kálvária- és Mély út. A népnyelv
mélyútnak nevezi az olyan utat amely a vízmosás által természetes úton
jött létre. Nyomvonala már az 1700-as évek közepétl látható volt.
Túlnyomórészt már újonnan épített házak vagy átalakított
régi pincék szegélyezik, csupán 2-3 olyat láthatunk közöttük melyeken még
az eredeti század eleji stílus elemeit ismerhetjük fel.
Ha az Orbán kápolnáig elsétálunk, érdemes felkeresni a
kb. 20 méterrel távolabb található csurgó kútat. Falán tábla
hírdeti egykori felújítását. Előtte egykor esőbeálló és
pihenőpad várta a turistákat. Vize még most is csordogál bár a hely maga igen leromlott
állapotban van.
Fák és cserjék mögött bújik meg a "hármas szikla" különleges
képződménye. A három egymás mellett elhelyezkedő szikla a tisztás felöl
nézve, sőt még rámászva sem nyújt olyan munumentális lát-ványt,
mint a bokrok alól nézve, ahol felénk magasodva megmutatkoznak félelmetes méretei.